http://www.miestas.eoldal.hu

" ...a könyveknek lelkük van, ott él bennük az író lelke, és az olvasóké is, mindazoké akik álmodtak róluk"

667 oldal, mintha egy pillanat lett volna oly gyorsan bevégeztetett. Zafón tud valamit és ez nekem tetszik,de még mennyire hogy tetszik!

Sok postot olvastam már erről a könyvről és tudtam egyszer megtalál engem is. Egyszer , csak egyetlen egyszer lehetnék én is látogató "Az elfeledett könyvek temetőjében ".  ...de mielőtt teljesen bolondnak nézel kedves olvasóm álljon itt röviden a történet:

A húszas évek Barcelonájában egy titokzatos idegen felkeres egy reménytelenül szerelmes fiatal írót. Visszautasíthatatlan ajánlatot tesz neki: rengeteg pénz, és talán egyéb jutalmak is várják, ha megbeszélt időre megírja a Könyvet, amely mindenek feletti hatalommal bír. Az író elvállalja a munkát, és ezzel ördögi csapdába kerül; hidegvérű gyilkosok, kegyetlen kopók, áruló barátok és csalfa szerelmek kísérik temetőkön és kísértetkastélyokon át, hogy végtére is leleplezze azt, aki a szálakat mozgatja.
Kezdődjön hát az ANGYALI JÁTSZMA…

Imádtam ezt a könyvet, a hangulatát,a titkokat, a rejtélyeket, az igaz szerelmet,és persze C.R.Zafón írói zsenialitását.

Mindig gondban vagyok, ha egy jó könyvről kell írnom, mert hát ha jó, akkor azt olvasni kell, nem írhatok én jobbat mint maga az író ! 

Egy kis segítség azoknak akiknek teljesen idegen a történet, belinkelem amit más blogokban erről a könyvről olvastam.

Legjobban Nima bejegyzése volt ami megragadott.

Erről így írtok Ti: stippisop; Annamarie  ,jeges-varga ; amadea;

Utolsó összegzés:
* nem  hasonlítom össze a Szél árnyékával, mert mindegyik önállóan is mestermű...
* utáltam a magyar kiadás borítóját!

Kiadó : Ulpius-ház Könyvkiadó
Kiadás éve: 2008
Oldalszám :667
Fordította: Latorre Ágnes
Eredeti cím: El juego del ángel

Elfeledett Könyvek Temetője:

" Szédítő labirintus tárult elém hidakkal, átjárókkal, polcokkal,rajtuk pedig ezer meg ezer kötet, amelyek egyetlen roppant, felmérhetetlen nagyságú könyvtárrá álltak össze. Alagutak sokasága hálózta be a kolosszális építményt, amely mintha csigavonalban emelkedett volna fel egy üvegkupoláig, annak tetejéről pedig váltakozva fényes és homályos csíkok szűrődtek be."