Tereza Boucková Ha szeretsz egy férfit
„… Érkezésem nem váltott ki örömmámort. Ismerik a viccet? Három gyereke van az indiánnak. Elsőszülött fiát Fénysugárnak hívják, második gyerekét, a lányt Fehér Holdnak.
És hogy hívják a harmadikat?
Szakadt Guminak…”
Így kezdődik a fiatal s hazájában máris rendkívül népszerű Tereza Bouckovának, az ismert cseh író és volt ellenzéki, Pavel Kohout lányának önéletrajzi ihletésű kisregénye, az Indiánfutás. Igen, Tereza – akárcsak többi írásának hősnője – ilyen nem akart, nem várt gyerek volt az életében és a társadalomban, a hetvenes-nyolcvanas évek közép-európai valóságában. Mindannyiunkon ott volt a stigma, hogy rossz családban, rossz helyre, rossz korban született, rosszul választottak társat. Egész életükben küszködve keresték – és nem mindig találták meg – helyüket a világban, a megalázottak és megszomorítottak sorsára ítéltettek – önhibájukon kívül, a Történelem durva tévedése vagy kaján szeszélye folytán.
Boucková szikrázóan őszinte és szemérmesen kitárulkozó, a hétköznapok tragikumát, abszurditását sok-sok öniróniával és humorral oldó, a gondolatok-érzelmek maximumát a forma minimumába belesűrítő, majdhogynem tőmondatokban írt művei – kisregényei, novellái, modern balladái vagy egyszerűen csak szövegei? – horizontálisan egy-egy teljes élettörténetet ívelnek át, vertikálisan pedig a lélek – a női lélek – legmélyebb zugaiba, legrejtettebb bugyraiba szállnak alá.
Írásai olyanok, mint megannyi miniatűr, művészien megmunkált, áttetsző kristálydarab, amelyek parányi voltuk ellenére mindent elmondanak a kristálygömb milyenségéről, szerkezetéről – közép-európai közelmúltunk és jelenünk, emberi sorsunk nyomorúságáról és nagyszerűségéről.
Minden társadalomnak meg van a maga szégyene a szocializmusnak is meg volt! Örök igazság, hogy a nehézségeket humorral átvészelni a legjobb. Tereza Boucková könyve humorban sem szűkölködik, de ez fanyar humor időnként tovább gondolkodásra készteti az embert és ami először humorosnak tűnik az nem más minta keserű valóság.
Nehezen indult be az olvasás , különösen mert az elő kisregényben az Indián futásban a szereplőket is indián névvel illette a szerző. A neveknek és azok jelentésének fontos szerepe volt a történetben.
Az erősen önéletrajzi ihletésű kisregénye ( Indiánfutás ) és a kötet további két kisregénye ( Fürjecske, Ha szereted a férjed) is egyértelműen az 1980-as évek kritikája a "nő " szemével. Ha elvonatkoztatunk a történelmi háttértől és az önéletrajzi elemektől akkor egyértelműen marad a nő az élet nehézségeit elviselni tudó, akaró, a túlélést a sorozatos megaláztatást elviselni kénytelen gyenge nő. Mert az övéiért mindent tudni kell elviselni !
Írói stílusa néhol Kundera szarkasztikus humorára emlékeztetett , néhol a Baraccio által gyakran alkalmazott ismétlések voltak rá jellemzőek. Összességében jó könyv volt, de nem abban az értelemben,hogy napokig a hatása alatt maradtam volna.